Imádom ezt a képet, egy reprója ki is van rakva a lakásunkban a falra.
Az én interpretációm a képről:
A képen egy meztelen nő látható, a kezében egy kör alakú tükörrel (vagy nagyítóval?) - a leírás szerint tükörrel.
A nő nagy vörös hajzuhataga eltakarja a mellét.
A bőre szinte világítóan fehér.
A csípője nőiesen széles.
A kép fölött egy Schiller idézet ami kb. arról szól, hogy a művésznek nem a közönséget kell kiszolgálnia, hanem önmagához kell hűnek lennie elsősorban.
A képnek már a mérete is rendkívül furcsa. Annyira hosszúkás, hogy az egy cseppet sem szokásos a festészetben. És ha a kép elé áll az ember, akkor rögtön még erősebb az asszociáció - hiszen ez a kép olyan, mint egy tükör! Mintha önmagát látná meg az ember benne!
Hát persze! a tükör - az igazság szimbóluma. Az igazságot ugyanis csak akkor tudod meglátni, ha meglátod - a tükörben - magadat (is)!! - azaz: önismeret nélkül nem tudod meg, mi az igazság.
Filozófiai értelemben talán nincsen igazság a tények, a világot alkotó elemek világában.
De igenis van az erkölcsök világában.
Legalábbis Kant szerint - ha én jól értelmezem.
A vörös nő lábánál kígyó tekergőzik - és deréktól lefele a háttér kék - olyan, mintha vízben állna ez a nő. A hajzuhataga mögött klimtes kacskaringók. Akár az észtekervényei is lehetnének...
Mit jelnt a víz - a kígyó benne? - megtermékenyülés - születés?
a feje már kinn van a vízből - először a felismerés, az intellektus?
utána jön a testi szintű felismerés, és transzformáció?
Az igazság feltárulása - olyan, mint a születés? egy más világba való átlépés? egy sokk? Felismerés? Katarzis?
tetszett a kiállítás, különösen ez a kép, és élveztem a gondolati kalandozást is, amit elindított bennem...
a Botero kiállításról és a 90 perces kőkemény Botero videorol most nem beszélek.
katartikus volt...
1830
Legfrissebb hozzászólások