Csókok, meztelencsigák

accatone képe

Csókok, meztelencsigák

 Igéző, fekete pillantás, gyöngyfehér fogsor- a szép fogakat én mindig szerettem. A langyos, puha combok közé süllyeszti a kezét, hát ezért fektetett hanyatt. Hogy én ennyitől megriadjak, felsikítsak, vagy ne adj isten...pofozkodni kezdjek, ennél azért  tapasztaltabb és kalandvágyóbb harcos volnék.

A nyelv. A férfiak nyelve. Puhán meleg, nyálkás, meztelencsiga-szerű képződmény.

A nőknek is csúnya nyelve van.  Két nyelv egymásba gabalyodása, illetőleg a férfi és a női nyelvé,- alapesetben-ezt már csóknak nevezhetjük. Mennyi dallam, kép és költemény magasztalja ezt a nyálkás meztelencsiga-szerelmet. A csigák is összefonódva szeretkeznek.

A keze nagyon jó helyen van itt, a combjaim között-a szép kezeket is szeretem. Hasra fordít-mintegy kijózanítólag- nedves, csigás hajfürtök csapódnak a hátam közepére.

Az én hátam, az én hajam, az én combom. Az égvilágon semmije sincs egy meztelen, hanyatt döntött emberi lénynek-csak combja van,  csak hasa, melle, válla van, szánalmasan kiszolgáltatott, csigaszerűen csupasz teste van csak,  mégis övé a világ összes tudása, ereje és hatalma- a meztelenség minden élet forrása, a meztelenség maga az élet!

Lusta, puhán telt  combom és az ügyes, csillámlóan barna kéz úgy tűnik, jó párost alkotnak.Finoman érzéki ez így, nem olyan bántóan direkt, mint helyből a csöcs, a segg, a fasz, vagy a pina. Lehunyom a szemem, botsáskaszerű, fehéresre szőkített hajú lányt képzelek a velem szemközti masszázságyra szép, csillogó fürdőruhában, éppen olyat, mint aki a parton mellettem napozott. Végigsimítok az engem masszírozó, fénylően barna kézen, egészen a vállig, aztán vissza az ujjakhoz, az ujjak is könnyedén kötnek barátságokat, nem csak a nyelvek. Megint hanyatt fordít, csaknem teljesen meztelenül. Nézem, szakértelemmel vizsgálom a melleimet, a hasam diszkrét kis domborulatát. Gaia vagyok, a földanya, Éva vagyok, az első vénuszi teremtmény, kagylóból született isteni erőm van, a  képesség, amit birtoklok-legalábbis-isteni.

Szeretem nézni, ha valaki az eszét veszíti miattam. Néhány röpke percre egészen el tudom venni az eszét- egy darabka isteni adottsága ez minden női lénynek. Hanyatt fektetett megint, hisz hátulról a bugyimba hatolni nem is lett volna egészen elegáns, bár a fogakkal, a kezekkel, és azokkal ellentétben, akik eszüket veszítik miattam, az eleganciát én sose szerettem. Benyúlni, alányúlni, hogy mást ne mondjak, megujjazni....innen már csak egy lépés a kebelszex,  a fausztozás, a kényszerfrancia...rosszul vagyok ezektől a kifejezésektől.

Szakértelemmel betalál az ujja, nem matat az ígéretesen titokzatos, meztelencsiga-szerű  síkosságban, mérnöki pontossággal rábök a csiklómra, tudja hol van, és vélhetően büszke is erre a tudására. Vajon kezet mosott az előző vendég után? Utánam kezet fog-e mosni?

Végigsimítani a fehér nadrágján, érezni a formáit-kellemesen élvezetes, és a fehér felületen  az én karom is barnábbnak tűnik. Milyen ostobán naiv, milyen döbbenetesen hiú tudok lenni! Hiú és naiv, naivan hiú- kéz a kézben jár e kettő.

Matatok a sliccgombja körül, ebből még bármi kisülhet...Matatok a sliccgombja körül; milyen kár, hogy vannak körülöttünk. Félő, hogy  gépiesre, szakszerűre, rutinosra sikeredhet így  ez az egész kis jelenet-rutinosan üres, üres, üresen gépies, rutinos, szakszerű, üres, kevéééés!!!

Ennél most több kellene nekem, nyilván neki is. "A szenvedély legtöbbször nem más, mint veleszületett FEGYELMEZETLENSÉG.”

Fegyelmezetlen vagyok. Minden tekintetben, téren és időn kívülien, megszállottan, kirobbanóan, elsöprően fegyelmezetlen.

Az idő a legjobb, legősibb fegyelmező tanár. Az időt -többek között-órákra bontjuk, az órákon belül pedig vannak az úgynevezett pillanatok. A pillanat szubsztanciális jellemzője, hogy elmúlik egy szempillantás alatt,  bár önmagával nyilván semmi se magyarázható.  Habzsolom az igéző, fekete pillantását, most gondolkodom először el azon (már megint milyen naiv vagyok), hogy a pillanat és a pillantás milyen közeli rokonok.

Mond valamit, de ezt én nem értem, könnyebb arabul csókolózni, mint érteni arabul. Létezik egy nyelv, amit mindkettőnk nyelve szavak nélkül is könnyedén megértett.    Létezik egy nyelv, amin hellyel-közzel szavakkal is ki tudom fejezni magam, ha nagyon muszáj, és ő is megérti, ha nagyon muszáj.

I’m- so -sorry, but I have to go now,- the time is up-, and he’s waiting for me...

Mennem kell, ne haragudj, várnak rám, lejárt az időm.


Offline
Csatlakozott: 2011 máj 20

Ez így van!


Offline
Csatlakozott: 2015 júl 9

Szenvedély nélkül értelmetlen, és üres lenne az élet.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

"A szenvedély legtöbbször nem más, mint veleszületett FEGYELMEZETLENSÉG.”

veszélyes ...

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen