Hullámvasút

a bűntudatos képe

Mióta hazaköltöztem, gyorsan történnek velem az események. Pszichológust váltottam, mert az ingyenes tb által finanszírozott, bár sokat fejlődtem általa, nem bírta kihozni belőlem azokat a dolgokat, amiket remélem a másikkal sikerül előhozni. Kevés időnk volt, és volt hogy nagyobb problémáimról keveset beszéltünk, mert ő elterelte, és nem annyira vette komolyan. Szerintem nem hitte el, hogy ez mekkora probléma az én életemben. És nagyon azt akarta mindig erősíteni, hogy én nem vagyok beteg, pedig én érzem. Bár ennek is van biztos értelme. A mostani viszont teljesen más.

Amikor hazajöttem nagy lendülettel próbáltam belevetni magam, hogy önkénteskedjek, és azon kresztül legyen munka, de sajnos partnert nem találtam rá. Úgyhogy most ezt egy időre kicsire korlátoztam. 

Találtam egy munkát újra, de érdekes mód az nem feldobott, hanem depis lettem tőle. Akkor most nem csinálhatom azokat a dolgokat amikel haladni szeretnék. Pl. sunmoneys biznisz, önkénteskedés stb. De később kiderült, ezek nem is mennének túlságosan. Ennek ellenére a két ünnep között volt egy jól sikerült társaasjáték klub, aminek az első felében mégis depressziós hangulat lett újá rajtam, hisz az egyik régebb óta járó társunk ugyanazt a játékot hozta, ami nekünk már van, és akkor azt gondoltam, nem értették meg a lényegét, a megosztjuk egymással programnak, hogy az a lényege ne vegyen meg mindenki mindent, hanem pont az elllenkező hatást értem el vele. De aztán rájöttem, hogy mivel ez a játék régi boltban már nem kapható változata volt, rájöttem, hogy biztos használtan vásárolták, és akkor mégiscsak volt értelme legalább valaminek. Hisz pont volt program a használtan vett karácsonyi ajándékok környezetbarát hatásáról is. Mindenesetre a játék elején olyan hangulat jött rám, hogy a majdani munkában csak eljárok dolgozni, utána viszont állandóan fekszek, mert úgysincs értelme semminek. Aztán ez elmúlt. Munkába áltam. Az első nap könnyebb volt, mint gondoltam, mert azt hittem nehezebb lesz felkelnem 3 órakor. De végülis ment. Második nap már azt gondoltam nem is olyan fontos a környezetvédelem, önkéntesség, felfelé törekvés stb. És happy voltam, hogy most igazi, rendes munkám van. Aztán másnap megint elővett a béli fusztráltságom, hogy konyhai kisegítőként dolgozok diplomával a kezemben, és a sok ötlet ami bennem van csak megreked bennem. Nagyon nehéz egyébként ez a munka mait most egy hete csinálok. ma viszont már az jött elő bennem, hogy milyen béna vagyok. Más aki csak pár nappal jött korábban nálam, jobban be tudott már kapcsolódni a munkába, önáűllóbb. Én meg mindent lassan tudok csinálni csak, pl. felvágottszeletelést azzal a géppel stb. Sokszor érzem, hogy túl nehéz nekem ez a munka. A többiekel se tudom olyan jól megtalálni a hangot, mert teljesen más mentalitású, élethelyzetű, gondolkodású emberek mint én. De most mégis ezt tervezem csinálni 3/4 évig, más nem lévén, vagyis hát csak az apukámmal csinálós részmunkaidős adminisztrátor lenne, amivel úgy 45 ezret keresnék, esetleg egy-két alkalmi hozzá. Bár igazából mivel a szüleimmel élek nincs sok pénzre szükségem, de a munkára, hogy lekössem magam arra meg igen. A 3/4 év leteltével újra költözni tervezek. Végleg itthagyni ezt a várost, a széthúzó, érdektelen embereivel, és lehetőségek nélküliségével. Szeretnék addigra igazán jó kapcsolatba lennei a sráccal akivel még csak most ismerkedek és az őmiénknél nagyobb, de mégse túl óriási városába költözni, és a magam útját járni, illetve a lehetőségeket keresni. Ez a srác kedves, bár néha nehezen kezdünk beszélgetni, a végére, már jobban harmonizálunk. neki is vannak sérülései. Így könnyebbenmegértjük és elfogadjuk egymást.

 

Volt még egy dolog. A két ünnep között talit akartam megbeszélni, egy ma már külföldön élő, de az ünnepekre hazajövő baráttal. De több ideig nem válaszolt a levelemre és eszembe jutott, hogy talán megsértettem. Ugye mikor cheteltünk még előtte kérdezte , hogy hogyhogy akarok találkozni vele, és azt írtam, itthon nem sok olyan barátom van, akivel beszélgetni tudnák. Erre ő válaszolt, hogy ez nagyon jólesett. Egyszer csak nem is a gépnél voltam, és rámjott, hogy mi van, ha ezt gúnyosan írta, talán még azt is hozzáírta, hogy q.va jól esett stb. De eszembe jutott, hogy az új pszichológusom is mondta a tesztek alapján, hogy valmennyire a személyiségem része a paranoid gondolkodás, és meggondoltam, hogy talán ezért jött ez elő, és a barátom talán még mosoly jelet is tett hozzá. Akkor nem tudtam géphez ülni, de mikor odaültem és megnéztem tényleg ott volt az a fránya mosoly jel is. Úgyhogy tényleg el lehet mondani, hogy valamyennyire paranoid vagyok. De jó, hogy ez tisztázódott, mert segít reálisabban látni a dolgokat.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia bűntudatos!

Kösz a beszámolót! Nekem nagyon tetszik a társasjáték-klub. Itt Budapesten (bár csak a fiamtól tudom) van olyan bár is, amelynek a fő profilja az, hogy társasjátékokat lehet benne játszani (persze főleg szerepjátékokat, azok mennek most...). Biztosan van ilyesmire igény, szuper, hogy belefogtál.

Drukkolok neked, mint mindig.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen