Zarándok út az életünk

a bűntudatos képe

Ahogy 3-4 hónappal ezelőtt egy nagy káosznak gondoltam az életem, most úgy érzem olyan, mint egy zarándokút, a hozzá tartozó csodákkal, szenvedésekkel, konfortzónából való kilépéssel és stoppolásokkal.

A csoda az, hogy elindultam a társadalmi beilleszkedés felé, dolgozom, a saját fizrtésemből élek meg, és ez működik is. Az életem korábbi akadályainak fényében ezt csodának élem meg. Aztán itt van a konfortzónámból való kilépés, ami egyébként kevésbé zavar. Ide az tartozik, hogy nincs mosógép, tv , lehúzhatatlan a wc és tavasszal nehéz volt a cserépkályhába begyújtani. Különösképpen, hogy egy külterületi részen egyedül élek, ami nem túl szerencsés azért, hisz nincs ki odafigyeljen rám, és mondjuk kirángasson az ágyból depressziósabb szabadnapjaimon.Illetve most 10 napra mégis kaptam lakótársat, de az nem sok idő.

A stoppoláshoz először elég nagy bátorság kellett, de már megszoktam. Bár nem a legbiztonságosabb dolog ez egy fiatal lány számára, de nem érdekel,mert nem féltem annyira az életem jelenleg, ugyanis nem érzem annyira az értékét.Viszont ez által sok izgalmas dologra, beszélgetésre teszek szert. Egyszer egy Jehova vallású ember vett fel,és bár kicsit próbált téríteni, mégis különlegesnek éreztem, hogy megismerhetem őt, bár egész furcsa dolgokat mondott, hogy miként képzelik el ők Jehovák a jövőt. Tőlem nagyon távol állt ez, még úgy is, hogy amúgy egész nyitott vagyok a vallások felé. Bár nincs kimondott hitvallásom, de nem is utasítom el az efféle dolgokat.

Most igazán boldog lehetnék,hisz van végre egy olyan munkám amit szeretnék, és elindultam az önálló élet felé. Így is volt ez az első két hónapban, de aztán generáltam magamnak egy problémát azzal kapcsolatban, hogy milyen voltam, miket csináltam 6-7 évvel ezelőtt.Ezen nagyon kétségbe estem és bár az ezzel kapcsolatos pánikom elmúlt, mégse tért vissza az az életkedvem, ami  miatt azt hittem, már meggyógyultam.Néha akár fél éves jó állapotom is lehet, hogy aztán újra visszazuhanjak. Remélem mindenesetre, hogy most úgy élem az életem, hogy nem lesz gáz 5-10 év múlva visszagondolni rá.


Offline
Csatlakozott: 2016 júl 9

Köszönöm nektek, tanácsaitokat. Segíti ez a közösség azt a munkát, ami visz a felé, hogy minél jobban kibogozzuk a lelki szálakat.


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

babarczyeszter írta:

Szia bűntudatos! Bár nem rég óta vagy itt, és nem meséltél sokat a régi dolgokról, nekem rendkívül imponál az életed, a döntéseid és az erőd. Sokak számára példakép lehetsz szerintem.

egyetértek! legtöbbünk számára ennek a fele sem sikerül, szóval legyél büszke arra amit az elmúlt időszakban fel tudtál mutatni! másrészt szerintem nem szerencsés úgy állni ehhez az egészhez, hogy a "gyógyulást" keresed, ami jelen esetben ráadásul egy elég absztrakt valami! úgy gondolod, hogy eddig jelentős részben azért érezted jól magadat, mert már elhitted, hogy meggyógyultál? szerintem fölösleges folyton ennek az igazolását keresni, már csak azért is mert ez rettenetes csalódásokkal jár, amik könnyen elveszik az ember kedvét minden további erőlködéstől! a lényeg az, hogy hogyan érzed magad, nem az, hogy benne vagy e még abban a skatulyában nyakig amit a "betegséged" jelent, vagy már kidugtad a lábad belőle! nem arra kell törekedni, hogy "meggyógyulj", vagy megszabadulj valami rettenetes kórtól, csak arra, hogy lehetőség szerint minél jobban érezd magadat, ha erre összpontosítasz az bőven elég! 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia bűntudatos! Bár nem rég óta vagy itt, és nem meséltél sokat a régi dolgokról, nekem rendkívül imponál az életed, a döntéseid és az erőd. Sokak számára példakép lehetsz szerintem.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen