Régóta él a bölcsesség, mely szerint a terhesség alatt képződő 'varázshormonok' megvédik a nőket a mentális megbetegedésektől, például a depressziótól. Az utóbbi időben, mióta felismerték, hogy a terhesség alatti depresszió egyre gyakoribb, az orvosok tartózkodnak az antidepreszánsok alkalmazásától, mivel attól félnek, hogy azok kárt tehetnek a magzatban.
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság tavalyi éves gyűlésén azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy egyre több orvosi bizonyíték szól amellett, hogy legalább ennyire fontos lenne - mind az anya, mind a baba szempontjából - azt vizsgálni, milyen káros következményekkel járhat, ha nem kezelik a depresszióval küszködő terhes nőket.
Az egyik felszólaló, Zachary Stowe kutatásai nyomán arról számolt be, hogy depressziós történettel rendelkező anyák csecsemői érzékenyebbek a stresszre. Vizsgálatában major depresszióval diagnosztizált és ilyen betegségben nem szenvedő anyák csecsemőitől gyűjtöttek nyálkát, hogy megmérjék a test által termelt kortizol (a test által stresszhelyzetben természetes válaszként termelődő hormon) szintjét.
Az eredmény: a depressziós anyák gyermekeinek nyálkájában a kortizol magasabb szintjét találták, mint a nem depressziós anyák gyerekeiében, ami a stresszre való intenzívebb válaszra utal.
Stowe azt mondja, hogy kortizol szintjük alapján kiválaszthatók azok a babák, akiknek édesanyja depressziós volt a terhesség alatt.
Noha még nagyon sok minden tanulmányozásra vár azzal kapcsolatban, miként hatnak a különböző antidepresszáns gyógyszerek a terhességre, elindult a gondolkodás arról, mi lenne a legbiztonságosabb módja a depresszióval küszködő terhes anyák kezelésének - mondja Lee Cohen, a bostoni Massachusetts General Hospital pszichiátriájának orvosa.
Annak idején úgy tanultunk pszichiátriából, hogy a terhesség megvéd a pszichiátriai megbetegedésektől - mondja Cohen. De most már kifinomultabb adataink vannak, és tudjuk: a nők terhesség alatt is ki vannak téve a hangulati zavaroknak.
Becslések szerint a nők 10%-a szenvedhet major vagy minor depressziótól terhesség alatt és még nagyobb az ú. n. postpartum (szülés utáni) depresszió gyakorisága. Ugyanakkor közülük sokan visszautasítják a gyógyszeres kezelést mert attól félnek, ártanának kisbabájuknak.
Messze a legtöbb kutatás a prozac terhességre való hatásaival foglalkozott. Az eredmények nyomán úgy tűnik, a terhesség első harmadában történő gyógyszerhasználat nem eredményez születési rendellenességeket.
Az adatok szerint nincsnek jelentős elváltozások az első trimeszterben szedett Prozac következtében - állítja Cohen.
Hasonló a helyzet a regebbi, ú. n. triciklikus antidepresszánsok esetében is, melyek szedése az első trimeszter során szintén viszonylag biztonságosnak tűnik.
Mindazonáltal Cohen és mások is felhívják a figyelmet arra, hogy jóval kevesebbet tudunk a Prozacon kívüli SSRI (szelektív szerotonin reuptake inhibitor) gyógyszerkeről, például a Paxilról vagy a Zoloftról. Nem feltételezhetjük, hogy ezek ugyanolyan biztonságosak, még akkor sem, ha ugyanabba a gyógyszercsaládba tartoznak - mondja Cohen.
Fontos továbbá, hogy a terhesség alatti antidepresszáns-használat eddigi valamennyi vizsgálata annak rövid távú kimeneteleivel foglalkozott csak. Szinte semmit nem tudunk egyelőre az utódokra való hosszútávú hatásokról.
Az APA gyűlésén elhangzott több tanulmány is a terhesség alatti antidepresszáns-használat viszonylag rövidtávú biztonsága mellett szólt.
Az egyik tanulmányban, mely 70 olyan csecsemő szülészeti és orvosi történetét tekintette át, akiknek az anyja antidepresszáns kezelés alatt állt, nem találtak az antidepresszánsok használatához köthető nyilvánvalóan negatív következményeket. De egyelőre nem tudjuk, milyen hosszútávú neurológiai és viselkedéses következményei lehetnek annak, ha a magzat ki van téve ezeknek a gyógyszereknek.
Ugyanebben a tanulmányban azt a következtetést is levonták, hogy a legjobb, ha az antidepresszáns kezelés folytatódik vajúdás és szülés alatt is, mert a nők szülés utáni hormonális ingadozása, valamint a rájuk nehezedő új elvárások és meváltozott életkörülmények miatt jobban veszélyezteteti őket a szülés utáni deprsszió.
Egy harmadik tanulmány, melyben 95 nő vett részt, összehasonlította az antidepresszáns kezelésben részesült és nem részesült nők terhességi adatait, és egyik trimesztereben sem talált számottevő különbséget a két csoport között.
A szülés időpontjához közeli antidepresszáns kezelésről szólva Cohen az mondja, beszámoltak a babák 'idegességéről', mely az antidepresszánsok harmadik trimeszter beli szedéséhez köthető. De saját kutatására alapozva azt állítja, az ilyen problémák előfordulási gyakorisága elenyésző. És a baba születése utáni depresszióba való visszacsúszás lehetősége mindenképpen óvatossá kell, hogy tegye az anyákat a megszakított antidepresszáns kezeléssel kapcsolatban.
A klinikailag kimutatható újszülöttkori hatások külünösen kicsik, így a szakemberek arra bíztatnak, a súlyosabb postpartum depresszió veszélye miatt ne szakítsuk meg az antidepresszáns kezelést.
A szakemberek azt is hangsúlyozzák, hogy a pszichiátriai szerek terhesség alatti hatásairól sokkal több vizsgálat készült, mint bármelyik másik gyógyszerről. A legtöbb vizsgálatot az a félelem szülte, hogy a pszichiátriai szerek valami bajt okozhatnak. Ám minél többet tudunk a kérdésről, annál valószínűbb, hogy ez nincs így.
Mindazonáltal Stowe és Cohen egyaránt kiemeli, hogy egyetlen gyógyszer sem tökéletesen biztonságos, és ezt a legszigorúbban kell kezelni. Az orvosok csak a különböző pszichiátriai szerek viszonylagos biztonságára fívhatják fel a hozzájuk fordulók figyelmét. El kell mondaniuk a betegeknek, mi biztonságos és mi nem az, és azt is: ami veszélytelennek bizonyul az egyik nő számára, jelenthet komoly rizikót egy másiknak. |
