Napjaink nagyjából egyharmadát alvással töltjük - az alvás alapvetően fontos a testünk és a lelkünk megújítását, gyógyítását szolgáló mechanizmusok révén. Az alvás olyan állapotunk, amelyet csekély fizikai aktivitás és a külvilág szinte teljes kikapcsolása jellemez. Az alvás ugyanakkor aktív és szervezett mentális folyamat. Két teljesen eltérő részre osztható: a 'non-rapid eye movement' alvásra (NREM: gyors szemmozgás nélküli alvásszakasz), és a 'rapid eye movement' alvás (REM: gyors szemmozgás jellemezte alvásszakasz. A REM szakasz az álom.
A NREM szakaszt további négy részre oszthatjuk az alvó agya által generált hullámoknak megfelelően. A 3. és 4. részt jellemzik a legnagyobb hullámhosszú, leglassabb agyhullámok - ezt nevezik 'delta-állapotnak'. Az 1. és 2. szakasz 'könnyű alvás': az éjszakánk nagy részét ez tölti ki.
Gyerekkorunkban több alvásra van szükségünk. A felnőttek alvásigénye 7-8 óra, de ez egyénenként erősen változik. Egyes emberek napi 5 óra alvással is jól megvannak, mások viszont 10 órát igényelnek ahhoz, hogy frissnek és ébernek érezzék magukat. Annyi alvásra van szükségünk, amennyi ahhoz kell, hogy a nap során mindvégig álmosságérzés és a koncentrációképesség csökkenése nélkül ténykedhessünk.
Alvászavarok
Az alvászavarban szenvedők a legkülönbözőbb problémákkal küszködnek, s ezek közt a gyakori az álmatlanság és a folytonos napközbeni álmosság. A leggyakoribb mégis az álmatlanság, ezért ebben a szövegben ez áll majd a középpontban.
Az álmatlanság maga is sok formát ölthet: jelentkezhet úgy, hogy nehezen tudunk elaludni, vagy sokszor felriadunk, esetleg hajnalban ébredünk, vagy egyszerűen csak nem tudjuk kipihenni magunkat az alvás során.
Tekintet nélkül arra, hogy milyen formában jelentkezik, az álmatlanságnak nincs semmiféle objektív mércéje, az határozza meg, hogy zavarja-e az embert valamelyik alvási rendellenesség.
Az alvászavarok második leggyakoribb formája, a túlzott álmosság, maga is az álmatlanság következménye lehet, és önmagában is súlyos zavarokhoz és megnövekedett mortalitáshoz vezet. Körülbelül 200.000 autóbaleset következik be évente a vezető álmossága miatt. Az álmosság a tanulási és gondolkodási képességeinket is zavarja, és egészen komoly katasztrófákhoz vezethet - például ez volt az oka a Challenger űrrepülőgép 1986-os tragédiájának.
Az álmatlanság annyira komoly népegészségügyi probléma, hogy egy adott évben akár minden harmadik embert is érinthet. Az érintettek 9-15 százaléka nagyon megsínyli az alváshiányt: általában ők azok, akik hosszú távú, krónikus álmatlanságban szenvednek.
Az álmatlanság gyakoribb a nők, az idősebbek, valamint az alacsonyabb jövedelmű és iskolai végzettségű emberek között.
Annak ellenére, hogy az álmatlanság ilyen gyakori, az alvászavarral küszködőknek csak mintegy harmada számol be erről a háziorvosának. A másik oldalon a háziorvosok gyakran maguk sem kérdeznek rá az esetleges alvási problémákra.
Az alvászavarból eredő további problémák
Az alvási problémák következtében romlik az emlékező-képességünk és a problémamegoldó-képességünk, jobban ki vagyunk téve a betegségeknek. Az alvászavarosok közt gyakoribbak az érzelmi problémák is, sokan közülük képtelenek örömöt találni emberi kapcsolataikban, és általában rossz a hangulatuk.
Az álmatlanságot az amerikai diagnosztikai kézikönyv (DSM-IV) a következő kategóriákra osztja:
- Alkalmazkodási probléma következtében fellépő alvászavar: ezt többnyire valamilyen súlyos stressz-helyzet (például a munkahely elvesztése) vagy kórházi kezelés okozhatja. Általában azzal jár, hogy nehezen tudunk elaludni, a feszültség és a szorongás következtében. Ha a stresszt kiváltó helyzet megszűnik, általában a tünetek is rövidesen eltűnnek.
- Pszichofizikai álmatlanság: a testi feszültség és tanult alvásgátló mechanizmusok, amelyek következtében az ember nehezen alszik el, és éber állapotban sem funkcionál rendesen. Néhány álmatlan éjszaka után a hálószoba vagy az ágy fiziológiai szinten is a 'nemalvással' társul, így aztán ahogy közeledik a lefekvés ideje, egyre nő az emberben az alvással kapcsolatos szorongás, amelynek következtében persze nehezebben alszik el. Az ilyen álmatlanságban szenvedők hosszú órákat töltenek ébren az ágyban, azon gyötrődve, hogy miért is nem képesek elaludni.
A bio-feedback technikák és a kognitív terápia enyhítheti ezt az ördögi kört. Az ilyen álmatlanság kezelése főként óvatosan adagolt altatók és intenzív kognitív terápia kombinációjában áll.
- Az alvásra vonatkozó téves észlelések: ilyenkor tényleges alvási probléma nem állapítható meg, az ember mégis szorong az alvás, illetve az esetleges alváshiány miatt. A kezelés többnyire abban áll, hogy az illetőt megpróbálják megnyugtatni, valamint megpróbálják feltárni, milyen pszichológiai problémák húzódhatnak meg az aggodalmak hátterében.
- Az orvosi vagy pszichiátriai zavarok következtében fennálló álmatlanság: a krónikus fájdalom, a Parkinson-kór és más neurológiai problémák, a szívritmus-zavarok, az emésztőrendszer rendellenességei, a felső légúti allergiák és az asztma is okozhat álmatlanságot. A gyógyszerek egy része is okozhat alvási problémákat - például a stimuláns szerek, a szteroidok, a koffein, az alkohol, a nikotin, a stimuláló hatású antidepresszánsok (mint a fluoxetin (Prozac stb.) vagy bupropion (Wellbutrin stb.), a theophylline, a lamotrigin (Lamictal stb.), a felbamat, a beta-gátlók és beta-agonistak). Az altatók elvonása szintén álmatlansághoz vezethet.
Mindenképpen tudnunk kell, hogy az álmatlanság tünet: tehát még ha úgy tűnik is, hogy a beteg nem alszik el különösebben nehezen, vagy nem ébred fel túl korán, az alvási problémákra való panaszkodás önmagában is elegendő az ?álmatlanság? diagnózishoz. A kezelés jellegét ilyenkor erősen befolyásolja, hogy az álmatlanságban szenvedő nappali tevékenységét mennyire károsítja az alvászavar.
A hosszú távon fennálló álmatlanság gyakran súlyosabb mögöttes probléma, például depresszió vagy egyéb betegség következménye. A minden éjszakára jellemző, hosszú ideig jelentkező álmatlanság esetén gondos kivizsgálásra van szükség. A rövidtávú álmatlanság, főként ha csak időnként jelentkezik, inkább kezelhető viselkedési és kognitív terápiával, valamint óvatos altató-adagolással.
Differenciáldiagnózis: az álmatlanság egyéb okai
Az álmatlanság gyakran önmagában jelentkezik (vagyis más tünet nem fedezhető fel), de számos más zavarnak is következménye lehet, különösen, ha súlyos napközbeni álmosság kíséri.
- Alvási apnoe: az alvási apnoe azt jelenti, hogy a felső légúti szakasz elkeskenyedése vagy elzáródása következtében a lélegzés lelassul vagy teljesen leáll alvás közben. Ilyenkor az agy oxigén-ellátása annyira leromlik, hogy a szervezet felébreszti önmagát. Ennek következtében az alvás szakaszos, és napközbeni álmossághoz vezet. Az álmatlanság ritkább tünet. Az alvási apnoe jellegzetes tünetei még a hangos horkolás, a reggeli fejfájás, a kiszáradt száj és a szexuális érdeklődés csökkenése. Az alvási apnoét gyakran az elhízással hozzák összefüggésbe, de az okok pontos megállapításához alapos alvási vizsgálatra van szükség.
- Narkolepszia: az agy zavara, amely túlzott napközbeni álmosságot okoz, és érzelmi ingerek következtében az izmok hirtelen ellankadásával jár. Társulhatnak hozzá félálombeli hallucinációk (álomszerű élmények, amelyek elalváskor vagy szendergés közben jelentkeznek), alvási paralízis (elalváskor vagy ébredéskor az ember egy darabig képtelen megszólalni vagy megmozdulni), valamint felszínes, szakaszos éjszakai alvás.
- Napi bioritmus-zavarok (cirkadikus ritmus-zavarok): a bioritmus zavar jellemzője az, hogy az ember képtelen a hagyományosan erre szánt időpontokban aludni. Egyesek napi ciklusa túl rövid (vagyis este nagyon álmosak, viszont reggel túl korán ébrednek), másoké túl hosszú (vagyis este nem tudnak elaludni, viszont reggel képtelenek felkelni). A rövid ciklus főként az idősekre jellemző, míg a hosszú ciklus inkább a tinédzserekre. A legnagyobb problémát gyakran a több műszakban dolgozók alvászavarai jelentik: nekik állandóan át kell állítaniuk a belső ritmusokat. Ilyenkor célszerű az ébren töltendő időszakokban a lehető legtöbb fényt és napsütést ?begyűjteni?, akár speciálisan erre a célra készült fénydobozok segítségével, amelyek segíthetnek a ciklus átállításában.
- Nyugtalan láb-szindróma (Restless Leg Syndrome: RLS): az RLS olyan alvászavar, amelynek során az ember kényelmetlen érzéseket tapasztal a lábában, és ezt csak a lábak mozgatásával tudja enyhíteni. Ez aztán az alvás megszakadásához vezet. Az RLS jelentkezhet terhesség idején, vagy szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI: pl. Prozac, Seropram, Seroxat, Zoloft), illetve triciklikus antidepresszánsok (pl. Anafranil) szedésekor, és gyakran társul az úgynevezett periodikus végtagmozgási rendellenességgel (PLMD), amelynek lényege az, hogy a lábunkat 20-90 másodpercenként önkéntelenül enyhén rángatni kezdjük. A PLMD gyakran rövid ideig tartó izgatottság következménye, noha előfordulhat, hogy a beteg észre sem veszi, nem riad fel rá alvás közben. |
