Öngyógyítási kísérletek
A kutatások szerint a 18 és 45 év közötti felnőttek közt elég gyakran fordul elő, hogy 'öngyógyítják' magukat. 13 százalékban csak alkoholt, 10 százalékban recept nélkül kapható szereket (gyógynövényeket) használnak, és mindössze 5 százalék vesz igénybe receptre kapható orvosságot.
Kezelés
Ha az álmatlanság valamilyen más betegség vagy pszichés zavar következménye, akkor az elsődleges betegséget kell kezelni. Az álmatlanságot súlyosbító alvászavarokat főként kognitív terápiával lehet kezelni, a többit gyógyszerrel, vagy a kettő kombinálásával.
Az alvási apnoe esetén tartózkodni kell a hosszú hatású altatóktól, illetve az alkoholtól és nem szabad háton fekve aludni. Alkalmazható pozitív légúti nyomás (CPAP) az orrot és a szájat lefedő maszk segítségével, valamint orrsövény-műtét is.
A bioritmus-problémákat leginkább fényterápiával lehet orvosolni.
A narkolepsziát és a vele járó napközbeni álmosságot stimuláló szerekkel szokás kezelni.
A nyugtalan láb szindrómát dopaminerg (a dopamin nevű neurohormonra ható) szerrel, benzodiazepine jellegű nyugtatókkal (pl Rivotrillal), opiátokkal (pl. Codeinnel) és epilepszia-elleni szerekkel (pl. gabapentinnel) kezelik.
Gyógyszeres kezelés
Altatók: altatókat elsősorban az álmatlanság rövidtávú kezelésére alkalmazhatunk. Az altatók tulajdonságai - felezési idejük, felszívódásuk, eloszlásuk a testben - különböző. A felezési idő, amely a gyógyszer hatásának időtartamát határozza meg, jó előrejelzője annak, hogy az adott gyógyszer szedése fenyeget-e reggeli álmossággal, mozgási vagy memória-zavarokkal, esetleg az elvonás után fellépő álmatlansággal.
Az álmatlanságra felírt gyógyszerek közt a benzodiazepin-receptorokra ható szerek (pl. Rivotril, Xanax, Seduxen) a leggyakoribak. Rövidtávon ezek a gyógyszerek hatásosan csökkentik az álmatlanságot, hosszabb távon azonban a hatásuk gyengülhet. A benzodiazepinek hosszú távú szedésének következményeit még szisztematikus kutatás nem vizsgálta.
Noha az antidepresszánsok álmatlanságot csökkentő hatására - nem depressziós emberek esetén - semmiféle bizonyítékunk sincs, az orvosok, legalábbis az Egyesült Államokban, elég gyakran írják fel őket. Bizonyos antidepresszánsoknak, pl. a nefazodon-nak azonban van alvásjavító hatása, míg más antidepresszánsok, pl. a fluoxetin (Prozac, stb.) zavarja az alvást. A mirtazepin (Remeron) szintén nyugtató hatású. Ugyanakkor az antidepresszánsok hatását a nem depressziós felnőttek alvására még nem tanulmányozták.
Az egyéb szerek között, amelyeket gyakran használnak az alvásproblémák enyhítésére, noha legjobb esetben is ellentmondásos eredménnyel, a legyakoribb a melatonin, amely tulajdonképpen az agyalapi mirigy által előállított hormon, amelynek hatása van a bioritmusra - például napközben álmosságot okoz.
A nem vényköteles antihisztamin tartalmú szerek (többnyire influenza- és allergia-elleni szerek) altató hatása ismert, de súlyos mellékhatásaik is vannak: napközbeni álmosság és az értelmi képességek tompulása. Hosszú távú hatásuk egyébként sem ismert.
A pszichológiai kezelés segít megváltoztatni a rossz alvási szokásokat, csökkenti a szorongást, és feltárja azokat a téves nézeteket, amelyek fokozhatják az álmatlanságot. A pszichológiai beavatkozás tartós és megbízható kezelés, amely mentes a gyógyszerezéssel együttjáró problémáktól, például a mellékhatásoktól, a napközbeni álmosító hatástól, az elvonással járó álmatlanságtól. Emellett a korábban altatókkal alvó páciensek jelentős része is képes fokozatosan elhagyni a gyógyszerét a pszichológiai kezelés folyamán. Általában ötszöri kezelés is jelentős javulást hozhat.
Hatásos technikák:
- Csak akkor feküdj le, amikor álmos vagy.
- A hálószobát csak alvásra és szexre használd.
- Ha nem tudsz elaludni, vagy 15-20 percig sem tudsz visszaaludni, ha felébredtél alvás közben, kelj fel az ágyból, és menj át egy másik szobába. Akkor próbálkozz újra az alvással, amikor megint álmosnak érzed magad.
- Minden reggel ugyanabban az időpontban kelj fel, bármennyit aludtál is előző éjjel.
- Kerüld a napközbeni alvást.
Alváskorlátozás: e technika az ágyban töltött időt a szubjektív becslés szerint alvással töltött idő hosszára korlátozza. Aztán 15-20 lépésben növelik az ágyban töltött idő hosszát, valahányszor az alvás és az ágyban töltött idő aránya eléri a 85 százalékot. Az enyhe alvásmegvonás gyorsabb elalvást és mélyebb, pihentetőbb alvást eredményez. A túlzott napközbeni álmosság kivédésre nem szabad 5 óránál kevesebbre korlátozni az ágyban töltött órák számát.
Izomlazítás: a páciens megtanulja megfeszíteni és ellazítani különböző izmait a test minden pontján, hogy képes legyen csökkenteni a nagyfokú izomfeszültséget, amely gyakran jellemzi az álmatlan embereket napközben is és éjszaka is.
Biofeedback: ez a technika látható vagy hallható visszajelzések révén tanítja meg a pácienseket bizonyos fiziológiai tényezők, például az izomfeszültség, szabályozására.
Imaginációs tréning: ennek során a páciens kellemes vagy semleges képeket idéz fel magában, hogy csökkentse a kognitív, pszichés feszültséget.
Paradox beavatkozás: e technika abban áll, hogy a pácienst ráveszik, hogy maradjon ébren. A módszer lényege, hogy az elalvási problémák az alvással kapcsolatos szorongásból erednek, ami aztán további álmatlansággal jár. Ha e szorongást csökkentik, a technikai használói szerint a páciens könnyebben alszik el.
Alvási higiéné:
- A lefekvést megelőző 12 órában kerüljük a stimulánsok, például a koffein és a nikotin fogyasztását.
- Ne használjunk alkoholt elalvási-segédletként, és ne is igyunk lefekvés előtt. (Noha az alkohol először altat, hosszú távon rontja az alvás minőségét, felszínes, zaklatott alváshoz vezet.)
- Lefekvés előtt 5-6 órával, de minimum 3 órával korábban, végezzünk rendszeresen valamilyen testgyakorlatot.
- Minimalizáljuk a fényt, a zajokat és a szélsőséges hőmérsékleti hatásokat az alvás során.
- Könnyű ételt fogyasszunk, ha lefekvés előtt megéhezünk.
- Ne nézegessük folyton az órát.
- Lefekvés előtt valamilyen relaxáló tevékenységet végezzünk.
Kognitív terápia: A kognitív terápia segít azonosítanunk az alvást zavaró elképzeléseinket és gondolatainkat, és megtanítja, hogy ne katasztrofizáljuk az alvási problémákat, illetve hogy el tudjuk terelni a figyelmünket róluk. A kezelés azon a megfigyelésen alapszik, hogy az álmatlanságban szenvedők alvással kapcsolatos elvárásai sokszor irreálisak (például azt hiszik, hogy muszáj minden éjjel 8 órát aludniuk), és az alvással kapcsolatos szorongásuk fokozza az alvási nehézségeiket.
Többkomponensű kognitív-viselkedéses terápia: a terápia során nemcsak a zavaró nézeteket és gondolatokat próbálják korrigálni, hanem azokat a magatartásformákat is, amelyek akadályozzák az alvást. A terápia magában foglalhat alvási higiénés oktatást, alváskorlátozást vagy izomlazítási tréninget. Noha erre nincsenek határozott bizonyítékok, a feltáró (dinamikus) pszichoterápia szintén segíthet kideríteni, milyen tudattalan konfliktusok okozhatják az álmatlanságot. Azt tapasztaltuk, hogy a pszichoterápia során felszínre hozott problémák közt gyakori a kontrollvesztéstől való félelem, a kiszolgáltatottságtól való félelem, az agresszióval és a szexszel kapcsolatos aggodalmak. Ezek azután feszültséget és szorongást keltenek, amelyek nem hagyják aludni az embert. A pszichoterápia célja ezeknek a témáknak a feltárása és tudatos átgondolása az egyes terápiás órákon. |
