A tanulmány abból a szempontból volt egyedülálló, hogy serdülőkortól a fiatal felnőttkorig kísérte végig a lányokat (a követéses vizsgálatban 157 new york-i lánnyal készítettek interjút a kutatók, először 12-16 éves korukban, majd újra 14-18, illetve 20-24 évesen), tehát abban az életszakaszban, amikor az étkezési zavarok a legvalószínűbben jelennek meg. Mivel oly sok ember kezd egészségtelen diétába, viszonylag nehéz kitalálni, kinél válik ez komoly, teljesen kifejlődött betegséggé. Bár korábban azt gondolták, a közép-, felső-középosztályba tartozó lányok vannak a leginkább kitéve evészavaros megbetegedéseknek, a közelmúltban végzett nagyobb vizsgálatok szerint a társadalmi tényezőknek a korábbiakban gondoltaknál kisebb a szerepe, mondta Julia Graber, a Floridai Egyetem pszichológia professzora, az egyik kutató.
A serdülő lányok és fiatal nők úgy 20 százaléka tapasztalja meg az evészavarok egyes jeleit, azok, akiknek állapota súlyosbodik (becslések szerint az Egyesült Államokban a nők 0,5-3,7 százaléka szenved anorexia nervosában, 1,1-4,2 százaléka pedig bulímiás megbetegedésben élete során), igen komoly következményekkel néznek szembe. A betegség halálos kimenetelű lehet, mert nagyon sok testi funkciót befolyásol súlyosan. Az anorexiásoknál súlyos szívproblémák fejlődhetnek ki, mert a szívizmok elsorvadnak, míg a bulímiások tönkreteszik béltraktusukat az állandó önhánytatással, mondta Graber. Sok fiatal nőnél, aki szélsőséges súly-befolyásoló eszközökkel él, felléphet csontritkulás (ez a betegség ebben az életkori csoportban normálisan nem fordul elő), mert nem táplálkoznak megfelelően egy olyan életkorban, amikor a csontok még fejlődnek.
A korai években a következő evészavaros tünetekről számoltak be a vizsgálatban résztvevő lányok: a normálisnál legalább 15 százalékkal kisebb súly, diétával kapcsolatos aggodalmak, csakúgy, mint hashajtás, kényszeres étkezési szokások és annak érzése, hogy az evés kontrollálja az életüket. Azok, akiknél a 20-as évek elejére kifejlődött a klinikai meghatározás szerinti teljes betegség, általában perfekcionisták voltak, áll a tanulmányban. Úgy érezték, kudarcot vallanak, ha nem teljesítik a saját maguk által kitűzött, ám elérhetetlen célokat. Nem csak testképpel kapcsolatos célokról van itt szó, hanem életcélokról általában.
Nehézzé teszi a helyzetet, hogy arra bátorítjuk a lányokat, hogy tűzzenek ki célokat maguk elé, mondta Garber. Azt akarjuk, hogy a serdülők találjanak dolgokat, amiért küzdhetnek, de ha nem reális célokat tűznek ki, az problémákhoz vezet.
Lehet, hogy még a test az, ami felett leginkább gyakorolni tudják az ellenőrzést, így elérnek valamilyen célt, akkor is, ha szélsőségesen rossz egészségi állapotba kerülnek, mert nem tudják teljesíteni az életük más területeivel kapcsolatos valószerűtlen elvárásokat.
A vizsgálatból az is kiderült, hogy azok a lányok, akik valamennyire hajlamosak bulimiás tünetekre, evésrohamokra és önmaguk meghánytatására, meghajtására, azoknál valószínűbben fejlődött ki a teljes betegség, ha depressziós tünetekről is beszámoltak.
A szülők számára nehézkes lehet, hogy kiszűrjék az evészavarok figyelmeztető jeleit tinédzser lányaiknál, mert sok erre utaló viselkedés (hashajtás, hányás) titokban zajlik.
A tizenévesek hangulatváltozásai is több figyelmet igényelnek a tanulmány azon eredményének fényében, mely szerint depressziós érzéseket és bulímiás tüneteket egyaránt mutató lányoknál valószínűbb a teljes bulímiás megbetegedés kifejlődése. Az emberek azt gondolják, a tizenéves lányok természetes állapota a szeszélyesség, az időnkénti lehangoltság. Míg természetesen előfordulhat néhány átmeneti érzelemvihar, az érzelmek tartósan „felborult” állapotai nem szükségszerűen „normálisak”, és azt jelzik, valami nincs rendben.
A családok elkerülhetik e problémák némelyikét, ha a hangsúlyozzák az egészséges étkezési szokások fontosságát, mondja Graber. Sajnos a fogyókúra nagyon fontos része a kultúránknak. A diétával kapcsolatos termékeket és programokat túl erősen propagálják. |
